A VÁNDOR-SZÍNÉSZ MESÉL
2. RÉSZ
„Észak-fok, titok…”
„Örömmel látjuk, hogy igazak a hírek: itt, egy menedékházban, száraz fa, fűrész és fejsze vár; a priccsre dobott derékaljadon meghúzódhatsz a hálózsákodban; ha begyújtasz a remekül szelelő kályhába, pillanatokon belül kellemes melegben ülhetsz a vacsorádhoz, aminek elkészítéséhez edényeket, evőeszközt is találsz; a vizesvödröt telemerheted a közeli tóban, vagy patakban a merítő-edénnyel, amit véletlenül se használ senki bilinek. Külön házacskában a száraz tüzelő, és ugyancsak külön áll egy pottyantós budi, ahol elő van készítve a komposztáló anyag, amit kéretik a kisebb-nagyobb alkotásra szórni. És ha másnap elhagyod a házat, annyi fát aprítasz, amennyit eltüzeltél; a rendelkezésedre álló takarítóeszközökkel tisztára sepred a házikót, hogy az utánad érkező fáradt vándor, halász, vadász, akárki, olyan menedékre leljen, amilyet te is találtál, és ami, akár életet menthet. A szemetet szelektálva a szemetesbe dobod; ami égethető, elégeted; ha a szabadban gyújtasz tüzet, olyan helyen, ahol nincs kiépített tűzrakó hely, körbevágsz egy darabka láptalajt, fölhajtod, mint a szőnyeget, az alatta lévő kőre raksz tüzet, amit eloltasz, amikor odébb állsz; a „szőnyeget” természetesen visszahajtod. Jegyezd be érkezésed, indulásod idejét a vendégfüzetbe! Saját, jól felfogott érdekedben azt is, hogy hova tartasz, hogy, ha, ne adj’ Isten segítségre szorulnál, tudják, hogy merre keressenek. Ez a kiskáté, plakátokon, tájékoztató füzetecskékben rendelkezésedre áll. És ezt a sok-sok apró kérést mindenki betartja! És semmi, amit ember alkotott, nincs bemocskolva, letaposva, összetörve, hanem, mindannyiunk örömére, szolgál mindnyájunkat.
Emberek! Magyarok! Figyeltetek arra, amit mondtam? Van rá fületek, agyatok? Van bennetek szándék, hogy idehaza is így legyen? Legyen! Az Istenért, legyen! – Mi addig megmerítjük kulacsunkat a Termisjärvi hűs vizében, itt, Lappföldön, a béke és a tisztaság honában. Egészségetekre!”
