CSEHOV
VÁNYA BÁCSI
Színmű
A Váci Dunakanyar Színház és a Bartók Kamaraszínház előadása.
120 évvel ezelőtt látott napvilágot Anton Pavlovics Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a munkába fásult zsémbes agglegény, Ványa bácsi története. Elhunyt húga lányával él a birtokon, melyről lemondott, hogy támogassa nagyra tartott sógorát, a nyugalmazott egyetemi tanár Szerebjakovot. Egyhangú, de nyugodtnak legkevésbé sem mondható életük elfojtott érzelmek, ki nem mondott szavak okozta feszültségekkel teli, a fő probléma mégis a féltékenység. Ványa reménytelenül szerelmes Szerebjakov gyönyörű feleségébe, Jelena Andrejevnába, aki még mostohalánya, Szonja vágyának tárgyát, Asztrovot is az ujja köré csavarja…
Az alapkonfliktus tehát adott, és a dráma szereplőire nem is várhat más, csak az elkerülhetetlen csehovi megoldás:
„Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi…“
Szereposztás: Szerebrjakov – nyugalmazott egyetemi tanár IVASKOVICS VIKTOR /
Jelena Andrejevna – a felesége, 27 éves ERDÉLYI TIMEA / Szonya – Szerebrjakov lánya az első házasságából TARPAI VIKTÓRIA / Vojnyickaja, Marija Vasziljevna – a professzor első feleségének anyja TÍMÁR ÉVA/ Vojnyickij, Ivan Petrovics – a fia SIPOS IMRE / Asztrov, Mihail Lvovics – orvos KASZÁS MIHÁLY / Tyelegin, Ilja Iljics (Waffles) – elszegényedett földbirtokos – KIS DOMONKOS MÁRK / Marina, öreg dajka – KÚTVÖLGYI ERZSÉBET / Szolga – SMÁL-SZILAJ GÁBOR
Rendezőasszisztens: Nagy Sára / Látvány: Alla Fedoryshyna / Rendező: Yaroslav Fedoryshyn
Jegyár: 3000 forint, diákoknak és nyugdíjasoknak 2500 forint.
Kritika: papageno.hu/szinhaz
“A jól ismert történet megállíthatatlanul csordogál, talán lassabban is, mint megszoktuk: mintha a szövegben nem lenne húzás. Emiatt a hazai színházi gyakorlathoz képest kissé talán hosszú ideig tart, ám a monotónia hatáselemeit bátran használó előadás egyáltalán nem ritmustalan. Könnyű belehelyezkedni a ködösen gomolygó világba, melyben kitartóan munkál a melankólia. És persze a mindent átható illúzió, amely a különféle önáltatások katalógusaként kerül elénk.”