Központ és szimbólum: a Városháza tér fejlődése

A Városháza tér Dunaújváros urbánus és közéleti fókuszpontja, amely a város modernista városszerkezetének egyik meghatározó eleme. Bár az 1950-es évek szocialista-realista koncepcióiban már központi helyet kapott, végleges formáját csak az 1970-es évekre nyerte el. Weiner Tibor főépítész eredeti elképzeléseiben a tér reprezentatív, szimmetrikus kompozíciójú, árkádokkal és közhivatali épületekkel körülvett piactérként működött volna, a Duna felé nyitott térrendszerként.

A tér arculatát a korszak jellegzetes építészeti elemei – a tízemeletes, klinkertéglás, szalagablakos Városháza toronyépülete – határozzák meg, amely 1965-ben készült el és ikonikus városképi pontként pozícionálja a városközpontot. Eredetileg a tér inkább ünnepi, reprezentációs és közlekedési funkciókat szolgált, burkolata kevés zöldfelületet tartalmazott, és elsősorban politikai rendezvényeknek adott helyet.

A 2000-es évek végére a tér rekonstrukciója vált szükségessé, hogy a funkcionális elvárások és a városi életformák változásaira reagáljon. A Garten Stúdió 2010-es terve a zöldfelületek bővítésével, vízjátékokkal, faburkolatos sétányokkal és új padokkal tette élhetőbbé a teret, miközben megőrizte annak reprezentatív jellegét és megszüntette a téren az átmenő gépjárműforgalmat. A beruházás során átlátszó üvegborítású homlokzatokat alakítottak ki a hivatal egyik épületszárnyán, a Finta Stúdió tervei alapján, új közösségi funkciókat, köztük modern házasságkötő termet, kormányablakot és rendezvénytereket integráltak, és a tér fásítását is jelentősen bővítették, és sétányt nyitottak a Duna part felé.

A megújult Városháza tér így a modern városi központi fórum arculatát ölti magára: egyszerre reprezentatív és a mindennapokban használható közösségi tér. Ugyanakkor a tér funkcionális teljességéhez továbbra is hiányoznak a városi életet intenzívebbé tevő földszinti kereskedelmi és vendéglátó egységek, amelyekkel a tér valódi, pezsgő közösségi központtá válhatna.

A város szíve: a Dózsa Mozicentrum és a Dózsa György tér

A Dózsa Mozicentrum nem csupán egy filmszínház, hanem a város kulturális és építészeti örökségének egyik legkarakteresebb szimbóluma. Az 1951-ben épült épület és az előtte elterülő Dózsa György tér az ötvenes évek várostervezésének ikonikus együttese, ahol a szocreál és a korai modernizmus hatásai kézzelfogható egységbe rendeződnek.

Az épület megalkotója Szrogh György volt, akinek munkája hamar elismerésre talált: az 1953-ban elnyert Ybl Miklós-díja jelentős részben ennek a háznak volt köszönhető. A mozi tervezésében egyszerre jelenik meg a korszakra jellemző monumentális szimmetria és a funkcionális modern építészet iránti nyitottság. A magas üvegfalú előcsarnok, a keresztbordás mennyezet, valamint a részletgazdag korlátok és kapuzat a modern és a szocreál stílus közötti átmenet érzékeny példái.

A Dózsa Mozi nemcsak építészetileg, hanem kulturálisan is meghatározó helyszín volt – és maradt – Dunaújváros életében. Megnyitását 1951. december 20-án tartották, az „Megvédjük Cáricint” című szovjet film vetítésével, ünnepélyes keretek között. A kezdetektől fogva többfunkciós intézményként szolgált: vetítések mellett politikai, ifjúsági és művészeti események is helyet kaptak falai között.

Az évtizedek során az épület többször átalakult: söröző, jazz klub, videómozi és kiállítótér is működött benne. Bár funkciói változtak, alapvető karakterét megőrizte.

A következő nagy átalakulás 2018-ban történt: európai uniós forrásból csaknem 632 millió forintos beruházással kezdődött meg az energetikai korszerűsítés. Megújult a tető- és hőszigetelés, kicserélték a nyílászárókat, modern napelemes rendszer került az épületre, valamint a teljes villany- és vízhálózatot is korszerűsítették. A fejlesztés nemcsak technikai szempontból volt jelentős: megújult a kamaraterem is, új funkciók, friss lendület költözött a falak közé.

2020-ban a KULTIK Mozihálózat négy évre elnyerte az üzemeltetési jogot, és több mint 100 millió forintos ráfordítással belső átalakításokat is végzett. A nagyteremben 517 vadonatúj mozifotelt helyeztek el, a vetítővászon mérete megnőtt, új hangtechnika és két korszerű Christie vetítőgép került beépítésre. A mozgatható vászonszerkezet révén pedig a színpad teljes mélysége is kihasználhatóvá vált – színházi előadások vagy más közösségi események számára is.

A mozi presszójának helyén ma egy integrált közösségi tér működik, a klasszikus mozibüfé hangulatát viszont megőrizték. Sőt, a felújítás során külön figyelmet fordítottak arra is, hogy az ikonikus szocreál részletek – a világítóablakok, andráskeresztek, a pénztár vagy a ruhatár – változatlanul megmaradjanak. Így sikerült elérni, hogy az épület egyszerre sugározzon nosztalgiát és korszerűséget, tradíciót és új lehetőségeket.

2004-ben fontos mérföldkőhöz érkezett a Dózsa Mozicentrum története: a kulturális miniszter rendeletével az épület hivatalosan is műemléki védelmet kapott, az előtte elterülő tér pedig műemléki környezetté vált. Ez a gesztus nemcsak a mozi szimbolikus szerepét ismerte el Dunaújváros szellemi és épített örökségében, hanem azt a különleges építészeti minőséget is, amely a szocreál korszak egyik legtisztábban megőrzött, mégis gazdagon megformált emlékévé teszi az épületet.

Bartók Kamaraszínház – szocreál színházi örökség a város szívében

A Dunaújváros első lakónegyedének központi terében emelkedő Bartók Kamaraszínház nem csupán kulturális központ, hanem várostörténeti mérföldkő is. Az 1953 végén átadott, szocreál stílusú épület eredetileg művelődési házként és befogadószínházként működött, a korra jellemző reprezentatív funkcióval. Az épület tervezője Kiss Dezső volt, belső tereit Minári Pál tervezte, építtetője pedig a város akkori tanácsa volt, dr. Weiner Tibor főépítész felügyelete alatt.

A Bartók Kamaraszínház épülete az 1950-es évek szocreál építészetének markáns lenyomata Dunaújváros arculatában. A klasszicizáló elemekkel gazdagon komponált főhomlokzat a korszak reprezentatív középületeinek eszköztárából építkezik: a kannelúrázott, dór jellegű oszlopok által tartott timpanonban babérkoszorú hirdeti a kultúra diadalát, míg az erkély balusztrádját Csúcs Ferenc „Művészetek, Tudomány és Művelődés” című domborműve díszíti. A zárt, tömbszerű tömeg és az ünnepélyes hatást keltő lépcsősor a szocreál monumentalitás esztétikáját követi. Bár a homlokzat aszimmetrikusan illeszkedik a városszövetbe, tengelyét a Babits Mihály utca vonalához igazították, így a portikusz és az épület egész kompozíciója mégis harmonikus egységet alkot. A Bartók Kamaraszínház nem csupán építészeti emlék: a város születésének idején jött létre, s azóta is élő központja a művészeti és közösségi életnek.

Az épület tömege letisztult, emberléptékű kialakítása még a későbbi monumentalitást megelőző tervezési korszakot idézi. Belső tereiben két játszóhely található: egy 380 fős nagyszínpad és egy 90 fős stúdióterem, mindkettő a 2000-es évek elején Rombauer Gábor tervei alapján korszerűsített színháztechnikai elemekkel. Az aula Bartók Béla domborművével utal a névadó örökségére.

A színház évtizedek alatt alakult át: 1973-tól saját bemutatókkal indult a Dunaújvárosi Bemutatószínpad, majd 1992-ben önálló intézménnyé vált. Ma már saját társulattal, tánctagozattal és színes kulturális kínálattal működik – egyszerre építészeti emlék és élő művészeti tér.

Puritánságból pátosz – a Szent Pantaleon Kórház Rendelőintézete

Az 1952-ben átadott dunaújvárosi Rendelőintézet a korszak építészetének különös lenyomata: a modern funkcionalizmus és a szocreál „öltöztető stílus” feszültségében született meg. Az épület tömege és térszervezése – a trapéz alaprajzú parterbe szerkesztett, hengeres előcsarnokkal, az ehhez nyaktaggal kapcsolódó négy- és ötszintes szárnyakkal – a modernista építészet racionális logikáját követi. Az aszimmetrikus alaprajz, az oldalfolyosós elrendezés, a félszinteltolású tömegek és az orsótérbe illesztett felvonó mind a hatékonyságot és a gazdaságosságot szolgálták. A bevilágított előcsarnok, a kartotékszállító rendszer vagy a galéria oszlopsoros megoldása egy átgondolt, jövőbe mutató intézményt idézett meg, Tervezője Ivánka András volt, szerkezetét a kor egyik legelismertebb statikusa, Walthier Gábor tervezte.

A politikai klíma azonban nem tűrte a „túlzott modernséget”: a főhomlokzat irányát megváltoztatták, az épületet szocreál jegyekkel ruházták fel. A bejárati kapuk egyiptizáló, a mellékbejárat görögös keretezése, a palmettás főpárkány és a domborműves oldalfalak már a klasszicizáló szimbolika irányába terelték az eredetileg puritán épülettömeget. A belsőépítészeti részletek – mint a csillagmintás mozaikpadló, a sásleveles galériamellvéd vagy a Zsolnay-ivókút – a reprezentáció finom gesztusait hordozzák. Ez az utólag ráillesztett ornamentika hozta létre azt az esztétikai disszonanciát, amit a kortárs kritika is szervetlennek ítélt. Mégis, e szándékos stílustorzítás ellenére a rendelő alapvetően megőrizte funkcionális karakterét. A föld alatti, bombabiztos óvóhely műtőkkel és raktárakkal jól példázza, hogyan íródik be a geopolitikai realitás az építészeti térbe. A rendelő ma már műemléki védelem alatt áll: emlék és mementó, egyszerre gépszerűen működő intézmény és történeti rétegeket őrző építészeti lenyomat.

Múltidéző jövő – új életre kelt a Dunaújvárosi Egyetem ikonikus épülete

Dunaújváros, 2025. június 12. – Több mint hetven évvel az eredeti átadás után teljes körű felújításon esett át a Dunaújvárosi Egyetem központi, szocreál stílusú főépülete. A csaknem két évig tartó rekonstrukciós projekt során az épület kívül-belül megújult, ugyanakkor hű maradt az eredeti építészeti karakteréhez. Az energetikai korszerűsítés, az épületgépészet és a közösségi terek átfogó megújítása mellett a műemléki értékek megőrzésére is külön figyelmet fordítottak.

A főépület az 1950-es évek elején, Malomsoky József tervei alapján épült, belső tereit Minári Pál tervezte. Az L-alaprajzú, helyi védelem alatt álló épület máig megőrizte szocreál stílusát, különösen az előcsarnok félköríves formájával és a főhomlokzat tengelyéből kiemelkedő hangsúlyos bejárattal. 

A főbejárat felett található címer nemcsak az épület múltját, hanem egy ’56-os forradalmi történetet is őriz. A forradalom napjaiban egy elszánt technikumi diák felmászott a dunaújvárosi főépület tetejére, hogy csákánnyal leverje a címerből az ötágú vörös csillagot. A jelkép azonban keményebbnek bizonyult, mint gondolta – a masszív anyag dacolt az ütésekkel. A fiú később Amerikába disszidált, és többé nem hallottak felőle. Fél évszázaddal később, az 50 éves osztálytalálkozón idézték fel ezt a vakmerő és szimbolikus pillanatot, mint a forradalom helyi emlékét.

A felújítás során az épület 6400 m²-es hasznos alapterületét korszerűsítették. Az összes helyiség új padlóburkolatot, álmennyezetet, modern elektromos és gépészeti rendszert kapott, és az oktatásra alkalmas tereket (tantermeket, tornatermet) a mai igények szerint alakították ki. Az alsó szinteken utólagos talajnedvesség elleni szigetelést is beépítettek. A projekt része volt a gyengeáramú hálózat, a vagyonvédelmi- és kamerarendszer, valamint egy önálló szerverterem kiépítése is.

Külön kihívást jelentett a tetőszerkezet teljes rekonstrukciója, ahol a korábban elterjedt Bohn-födémek felújítása is megtörtént, valamint a tetősík ablakainak beépítése biztosítja a természetes fényt az épület felső szintjén. A homlokzat díszítőelemeit egyesével emelték le és újították fel, gondosan megőrizve az eredeti formákat. Az épület homlokzatán nem volt hőszigetelés, csupán kőporos vakolat fedte. A restaurálás során elbontották a sérült vakolatokat, majd a Mapetherm rendszerrel új, korszerű, 14 cm-es EPS és kőzetgyapot szigetelést építettek be. Az alsó kváderes részen további 2 cm-es kváderhatású szigetelést alkalmaztak, míg az íves főbejárati kváderes felületet teljes egészében kőzetgyapottal borították. A főhomlokzaton lévő, az időjárás viszontagságainak erősen kitett címer 3D szkenneléssel digitalizálva készült el újra, a restaurált változat az eredeti részletességében pompázik ismét.

Az épület környezete sem maradt ki a megújulásból: új csapadék- és szennyvíz-elvezető rendszer, záportározó, valamint új térburkolatok és rendezett kert emelik a főépület környezetének színvonalát. 

Az elmúlt években ugrásszerűen nőtt az egyetem hallgatói létszáma, jelenleg már több mint 3300 hallgató tanul itt, akiknek kétharmada műszaki és informatikai szakokon folytatja tanulmányait. Ez a növekedés nemcsak az oktatás iránti igényt, hanem a helyi és regionális innovációs potenciált is jól tükrözi. Az egyetem nemzetközi vonzereje is nő, hiszen a hallgatók között már külföldiek is jelen vannak.

A megújult épületben öt előadóterem és nyolc szemináriumi terem várja a hallgatókat, amelyek összesen akár 780 fő befogadására alkalmasak. Új tornaterem, öltözők, tárgyalók és tanári szobák is helyet kaptak, továbbá az alsó szinten a diákcentrum, büfé és szerverszoba szolgálja a közösségi életet és az informatika zavartalan működését.

Fabó Éva Sportuszoda – ahol generációk nőttek fel

A Fabó Éva Sportuszoda Dunaújváros egyik meghatározó sportlétesítménye, amely 1977 óta szolgálja a városlakókat és a sportolókat. A Béke téren található épület, melyet Péchy Imre tervezett, a korábbi strandfürdő közvetlen szomszédságában épült meg, és a város sportéletének fontos helyszíneként működik immár évtizedek óta.

A fedett uszoda szerkezeti kialakítása korának egyik legmodernebb megoldásait tükrözi. A központi tér fő eleme az 50 méteres, versenyzésre is alkalmas sportmedence, amely mozgatható fallal két részre osztható. A medence mellett tanmedence és gyerekmedence is helyet kapott, így az épület a versenysport mellett az úszásoktatás és a szabadidős sportolás igényeit is képes kiszolgálni.

Az uszoda belső tereinek kialakítása funkcionális, a medencetér világos, jól átlátható. Az épület több szinten foglalja magában az öltözőket, irodákat, gépészeti helyiségeket és a nézők számára kialakított lelátókat is. A külső megjelenés a korszak építészetének tipikus jegyeit hordozza, a beton és üvegfelületek kontrasztjára építve. Az épület formavilága visszafogott, de karakteres, szervesen illeszkedik a város szocialista időszakban kialakult központi zónájába.

A sportuszoda a dunaújvárosi úszó- és vízilabdaélet egyik központja, de hétköznapokon is sokan veszik igénybe a közönségidőszakban. Az évtizedek alatt az uszoda a város sportkultúrájának szerves részévé vált, és ma is fontos szerepet tölt be a közösségi életben.

(A cikket átvettük a DAIBAU.HU oldaltól!)