BESZÉLGETÉS KOVÁCS VANDÁVAL,
ANTIGONÉVAL
Számomra Antigoné az eddigi tanulmányaim alapján egy abszolút hős. Egy nő, aki ellent mer állni a hatalomnak. Ebben az előadásban, mintha ebből egy picit kevesebbet kapnánk, biztosan érzi azt, hogy azért a hatalomnak ellent mondani nem jó, és nem lesz kifizetődő.
Igen, értem, amit mondasz. Antigoné nem feltétlenül akar meghalni, szóval egyáltalán nem szuicid, de nem is hős. Ő egy szüfrazsett. Azt gondolja, hogy vannak az emberi és az isteni törvények, amik íratlanok, és igenis ezek egyensúlyban vannak, és egyensúlyban is kell lenniük, nem lehet, hogy egyik vagy másik erősebb. Mégis úgy érzi, hogy Kreon tiltása Polüneikész temetésével kapcsolatban sérti az isteni törvényeket, ezáltal megbomlik ez az egyensúly. Szerintem a legfontosabb mondatok, Antigonétól, hogy „nem Zeusz hirdette ki ezt a törvényt, és a holtak istene sem szorította ránk e törvény ármát, nem hihettem, hogy egy földi rendelet leigázza az istenek sosem változó íratlan parancsát”.
Szerintem annyi fájdalom van benne, a szülei, testvérei elvesztése miatt, az egész csomag miatt, amit hordoz magával, ő pontosan tudja az elején, hogy amit bevállal, annak halál lesz a büntetése. De, mint mondtam, nem akar meghalni, reménykedik, hogy túlélheti, és ehhez a túléléshez Haimón lehet az egyetlen esélye, miatta dönthet Kreon máshogy, miatta megkímélheti Antigoné életét. Kreon igazából végig dönthetne máshogy, az előadában az elejétől kezdve ott van a döntés lehetősége, de ő is makacs, és be akarja tartatni mindenkivel a törvényeit.
Nagyon sok múlik a szövegek hangsúlyozásán. Bizonyos mondatok és az előadás értelmezése is más lehetne más-más hangsúlyokkal. Ezek is tudatosak voltak?
Abszolút. A szöveg bizonyos részei alkalmasok arra, hogy pátoszosan mondd őket, és én direkt visszahúzom a kantárt. Pont arról beszélgettünk ma a Nikivel (Tőkés Nikoletta – Iszméné), hogy azt mondom neki az előadásban: „Téged e döntés nem kötelez. Ne fogadd meg ezentúl sem az istenek parancsát”. Ezzel én őt feloldozom, és magamra vállalom a bűnömet. Mondhatnám úgy is, hogy megszidjam emiatt, azért, mert ő nem szegné meg az emberi törvényt, de nem ezt teszem. Ennél a műnél különösen nagyon fontos, hogy meg kell találni az arányokat.
Kinek ajánlanád az előadást?
Felnőtt közönségnek is ajánlom mindenképpen, de akár egy idősebb korosztálynak is. Sok különböző témát feszeget az előadás, mint például kapcsolatokat, kommunikációt önmagunkkal és másokkal. Olyan dolgokat, amik szerintem mindenkinek ott vannak az életében, így vagy úgy. Nagyjából le tudjuk képezni a saját életünkre az előadást. Ha nem is a teljes mondanivalót, de egy részét mindenképpen. Szerintem egyébként ez a lényege a színháznak. Az, hogy történjen velem egy katarzis, nem feltétlenül a darab végén, lehet az előadás közben is, de valamikor mindenképpen történjen ez meg. Mindig haza kell, hogy tudjak vinni valami olyasmit, amiről akár másnap, vagy egy hét múlva is tudok beszélgetni.
Ebben az előadásban úgy gondolom, hogy ez megvan.
Készítette: Nemes Orsolya
Fotó: Ónodi Zoltán