Category
ASSITEJ GYERMEKSZÍNHÁZI VILÁGNAP
2019. március 20.
A REMÉNY SZÍNHÁZA, A GYEREKSZÍNHÁZ
Yvette Hardie üzenete a 2019-es Gyerekszínházi Világnap alkalmából:
A világunkat megosztás és megosztottság sújtja. Jó lenne, ha követni tudnánk az ősi délafrikai Ubuntu törzs tanácsát, mely szerint „én azért vagyok, mert te vagy” és „egy személy a többi emberrel való kapcsolata által válik azzá, aki”. Együtt lenni jó.
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy egy közösséghez tartozva átérezzék, mennyi mindenben hasonlítunk egymásra, és megértsék, milyen sokféle jellemző teszi emberré az embert. Szükségük van olyan terekre, ahol új gondolatokat és elképzeléseket alkothatnak, és együttérzéssel fordulhatnak azok felé, akik látszólag a leginkább különböznek tőlük. Személyesen kell megtapasztalniuk a közösség adta összetartozás-élményt, és ezáltal részesülni mindabból az örömből és szépségből, amit ez a világ kínál.
Az ASSITEJ hisz abban, hogy a színház képes kapukat nyitni az emberek közti mélyebb összetartozás, a másokhoz – és legfőképpen önmagunkhoz – való kapcsolódás felé.
A New York-i The New Victory Theatre öt éves kutatásának az egyik legfontosabb – és egyben legváratlanabb – felfedezés az volt, hogy a színházi élmény a gyerekek számára elsősorban reményt adott, megerősítette hitüket egy szebb jövőben. A kontrollcsoportban vizsgált gyerekek, akik ugyanebben az időszakban nem vettek részt színházi előadáson vagy színházi nevelési foglalkozáson, jóval kevésbé bíztak a jövőben, tanulmányaik munkájuk sikerében, mint a színházlátogató gyerekek.
Miért ennyire fontos a remény? A remény erőt ad, megerősíti hitünket a jövőben, önmagunkban, átalakul magabiztossággá, akaraterővé, kitartássá, képessé tesz arra, hogy jobbá tegyük önmagunk és mások életét. Minden gyereknek szüksége van a reményre.
Felnőttként ezért tekintsük küldetésünknek, hogy elviszünk egy gyereket vagy fiatalt még ma a színházba- Minden gyereket, személyes vagy társadalmi körülményeitől függetlenül hozzá kell segítenünk, hogy találkozzon a művészetekkel és a színházzal. A hozzám hasonlóan a színházi szakmában dolgozók számára külön feladat kell, hogy legyen, hogy olyan minőségi előadásokat és élményeket kínáljunk a gyerekek számára, amelyek által a fiatalabb nemzedék – a jobb ma és holnap reményében – emberségében, képességeiben megerősödve felnőttként egész emberré válik. Együtt növünk fel!
Yvette Hardy üzenetéhez 8 – 11 éves tanulók csatlakoztak a világ öt kontinensének országaiból. Most az ő gondolataikból idézünk, melyben a színházi élmény fontosságáról beszélnek. A magyar színházak, bábszínházak művészei és az ASSITEJ Magyar Központ szívesen venné, ha Ti is elküldenétek hozzánk, mit gondoltok a színházról, megírnátok miért szerettek színházba járni! Szívesen megosztanánk a jövőben, hogy számotokra mit jelent a színházi élmény!
JOYEE (8 éves):
Én olyan helyen születtem, ahol a színháznak nagyon különleges szerepe volt. Indiában.
Bár egy árvaházban nevelkedtem, tudtam, hogy a színház fontos. A színház részei vagyunk mind – anyukám is, én is. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy jó és vicces dolgokat csináljon. Bollywoodot is szeretek játszani, mert az kötődik a szülőhelyemhez.
Minden színház. Nehéz ezt elmagyarázni. Nem is próbálnám elmagyarázni olyannak, aki nem érti, egyszerűen csak elvinném és megmutatnám neki, hogy a saját szemével lássa.
A színház te magad vagy. Bármit teszel, az színház. Minden, ami körülvesz, az színház. Te vagy a színház. Az egész tested úgy működik, mint egy színház. Egy nagy előadássá áll össze. És ez az előadás az életed.
Színház nélkül nem lenne képzelet. Színház nélkül nem lennénk önmagunk. Történetek nélkül mindenki folyton unatkozna. Az emberek búskomorak lennének, és nem igazán éreznék jól magukat. Olyan lenne, mintha a Holdon élnénk. Az emberek nem tudnának kommunikálni egymással a nagy sisakok miatt.
Ha nincs képzelőerőd, nos, azon csak a színház segíthet. A színház sok mindenre megtanít. Például megtanulhatod, milyen a szeretet. Hogy hányféle formája van. És hogy olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs, hogy esetleg képesek szeretni egymást – nos, rájönnek, hogy képesek. Egy igazán erős történet képes megváltoztatni bennünket. A színház egy különleges, jó és csodálatos dolog. Sokféle érzést kelt bennünk, amit mind át kell éreznünk – ha egy előadás szomorú, akkor azt, ha örömöt és reményt ad, akkor azt. Akkor reménykednünk kell, hogy valami jó vár ránk. Mert legtöbbször így van.
JOJO (11 éves):
11 éves vagyok és diszlexiás. Néha kicsit káromkodok. Azokat az embereket szeretem, akik megértenek – engem, úgy, ahogy vagyok. Szeretnék részese lenni valaminek. Olyan ember vagyok, aki szeretné megváltoztatni a világot.
A színház azért fontos, mert történeteket mutat be. A történetek pedig nemzedékről nemzedékre elmondják az embereknek, mi a helyzet. Honnan jönnek, miért vannak a világon, hogyan kerültek ide. Ezek olyan dolgok, amit mindannyiunknak tudnunk kell. Így tudjuk aztán a többi embert megérteni.
Azt szeretem a színházban, hogy ott a fantáziánkat kell használni – a saját képzelőerőnket, ami mindenki másétól különbözik. Mert ha egy előadásban nem vagy csak nehezen lehet látni valamit, akkor azt oda kell képzelni. Ki kell találni magadnak. És akkor igazán jól látod. De mindenkinek valami más történet vagy kép jelenik meg a fejében – teljesen más, mint a tiédben.
Ha nem viszik el a gyerekeket színházba, akkor a színház meghal. A színház sorsokat, lelkeket, szíveket mutat meg élőben. Ha én elvinnék egy kisgyereket a színházba, semmit sem mondanék vagy magyaráznék neki odafelé menet. Megnézné az előadást, és aztán ő magyarázná el nekem, amit látott.
Ha nem láttam volna azokat a dolgokat a színházban, amiket láttam, akkor most nem lennék önmagam.
És szeretem magamat.
ÁDÁMOK ÉS ÉVÁK ÜNNEPE – SORSOLÁS
SZÍNHÁZUNK 2019-BEN IS MEGTARTJA A KÖZÉPISKOLÁSOKNAK SZERVEZETT ÁDÁMOK ÉS ÉVÁK ÜNNEPÉT!
AZ IDEI ÉVBEN VAN EGY KIS VÁLTOZÁS, MELYRE A VIDEÓBAN IS FÉNY DERÜL!
Óriási megtiszteltetés érte színházunkat! Hivatalosan és büszkén jelenthetjük, hogy Ványa bácsi előadásunkat a zsűri beválogatta az idei POSZT – Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába.
CSEHOV
VÁNYA BÁCSI
Színmű
A Váci Dunakanyar Színház és a Bartók Kamaraszínház előadása.
120 évvel ezelőtt látott napvilágot Anton Pavlovics Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a munkába fásult zsémbes agglegény, Ványa bácsi története. Elhunyt húga lányával él a birtokon, melyről lemondott, hogy támogassa nagyra tartott sógorát, a nyugalmazott egyetemi tanár Szerebjakovot. Egyhangú, de nyugodtnak legkevésbé sem mondható életük elfojtott érzelmek, ki nem mondott szavak okozta feszültségekkel teli, a fő probléma mégis a féltékenység. Ványa reménytelenül szerelmes Szerebjakov gyönyörű feleségébe, Jelena Andrejevnába, aki még mostohalánya, Szonja vágyának tárgyát, Asztrovot is az ujja köré csavarja…
Az alapkonfliktus tehát adott, és a dráma szereplőire nem is várhat más, csak az elkerülhetetlen csehovi megoldás:
„Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi…“
Szereposztás: Szerebrjakov – nyugalmazott egyetemi tanár IVASKOVICS VIKTOR /
Jelena Andrejevna – a felesége, 27 éves ERDÉLYI TIMEA / Szonya – Szerebrjakov lánya az első házasságából TARPAI VIKTÓRIA / Vojnyickaja, Marija Vasziljevna – a professzor első feleségének anyja TÍMÁR ÉVA/ Vojnyickij, Ivan Petrovics – a fia SIPOS IMRE / Asztrov, Mihail Lvovics – orvos KASZÁS MIHÁLY / Tyelegin, Ilja Iljics (Waffles) – elszegényedett földbirtokos – KIS DOMONKOS MÁRK / Marina, öreg dajka – KÚTVÖLGYI ERZSÉBET / Szolga – SMÁL-SZILAJ GÁBOR
Rendezőasszisztens: Nagy Sára / Látvány: Alla Fedoryshyna / Rendező: Yaroslav Fedoryshyn
A Bartók Kamaraszínház és a Violin Alapfokú Művészeti Iskola együttmüködéséből született produkciók sok élménnyel teli perceket okozotak már színházunknak és városunknak!
Most a középiskolás csoportnak lehetősége nyílik megmutatnia magát egy országos diákszínjátszó versenyen, az ODT Veszprémi regionális fordulójában. Mi bízunk a jó szereplésben!
Szurkoljanak nekünk március 17-én Önök is!
Csoportvezető: Gasparik Gábor.
ROSTI PÁL ÉLETE A MÁRCIUS 15. ALKALMÁBÓL KÉSZÜLŐ ÜNNEPI MŰSORUNKBAN
TÁRSULATUNK PÉNTEKEN KEZDETT PRÓBÁLNI A MÁRCIUS 15-ÉN TARTANDÓ ÜNNEPI MŰSORUNKRA, MELYBEN ROSTI PÁL ÉLETÉT DOLGOZZÁK FEL ŐZE ÁRON RENDEZÉSÉBEN.
SZÖVEGÍRÓ: PÁLINKÁS BERTALAN
ROSTI – a meg nem írt memoár
Szellemidézés 1830-1874
Gazdag történelmi forrásgyűjteményből, válogatott képi- és hanganyaggal, valós alapokon, de egyedülállóan az ő saját szemszögéből idézzük meg és visszük színre Rosti Pál emberi alakját. Szikrázó élete gondolatainak, helyzetértékeléseinek szűrőjén világlik fel. Így vele és az éppen jelen lévő, ma is közismert sorstársai révén léphetünk be többször életének benső és sorsfordító színtereire is, részesítve egyúttal közönségünket a páratlan kalandokban és töltekezve Rosti Pál szellemi kisugárzásában.
A Szövegíró, a Rendező, a Bartók Színház társulata örömmel invitálja a közönséget az ünnepi bemutatóra, hogy kivételes részesévé váljon Rosti Pál párját ritkító élményeinek, atmoszférát teremtő, élénk stílusának, tanúja legyen a polgári korszellem elkötelezett alakításának. Élje át, hogy tanúja egy jellemfejlődésnek, hogy társa egy nagy műveltségű szabadságharcosnak, világpolgárnak, egy polihisztornak, korának legkiemelkedőbb pentelei polgárának.
Jegyár 2000 Ft, diák/nyugdíjas 1000 Ft, támogatói jegy 5000 Ft.
A TEGNAPI TWIST OLIVÉR MARGÓJÁRA:
STANDING OVATION!
VÁNYA BÁCSI KRITIKUS SZEMMEL
Ványa bácsi c. produkciónk mind Vácott, mind a dunaújvárosi színpadon nagy siker a klasszikus előadásokat kedvelők részéről. Mi sem bizonyítja jobban, mint az alább olvasható kritika.
“Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi – Váci Dunakanyar Színház–Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház
Az első megkapó élmény a nyitókép szépsége. Mintha egy flamand festményt néznénk: erős földszínek, finom átmenetek artisztikus kompozícióját látjuk a színpadon. A második élmény az elementáris zene. Bach Máté-passiója, Verdi néhány közismert motívuma mellett a Tarkovszkij-filmek zenei betétjeit halljuk a Sztalkerből, a Tükörből és a Nosztalgiából. Közben mindez így együtt valahogy mégis megidézi Csehov falusi világát. Jaroszlav Fedorisin varázslatos rendezését a váci Dunakanyar Színházban láttam először, s aztán nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban megnézzem újra – a két intézmény együttműködésében létrejött előadást ugyanis felváltja játsszák a két helyen.
Ványa bácsi (Erdélyi Tímea; Váci Dunakanyar Színház–Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház)
A jól ismert történet megállíthatatlanul csordogál, talán lassabban is, mint megszoktuk: mintha a szövegben nem lenne húzás. Emiatt a hazai színházi gyakorlathoz képest kissé talán hosszú ideig tart, ám a monotónia hatáselemeit bátran használó előadás egyáltalán nem ritmustalan. Könnyű belehelyezkedni a ködösen gomolygó világba, melyben kitartóan munkál a melankólia. És persze a mindent átható illúzió, amely a különféle önáltatások katalógusaként kerül elénk. De az ukrán rendező színpadi értelmezésében egyik nagy önbecsapás sem reflektálatlan: a még mindig csak 27 éves, szép és csinos Jelena Andrejevna (Erdélyi Tímea) valójában tudja, hogy hiba volt feleségül mennie az Ivaskovics Viktor által alakított idős professzorhoz, s Ványa bácsi (Sipos Imre) szintén tisztában van vele, hogy rosszul döntött, amikor saját életét alárendelte az egyetemi tanárénak. Mindazonáltal a döntésükért mindketten mást hibáztatnak. Az előadás központi alakja Asztrov, az orvos (Kaszás Mihály), akibe a fiatal nők szerelmesek, s aki a szereplők közül egyedüliként saját magát okolja elrontottnak vélt életéért. Változtatni ő sem képes a sorsán – ebben a világban minden rég elrendeltetett. Amit az érintettek természetesen tragédiaként élnek meg, de kívülről szemlélve, ahogy minden veszendőbe megy: az időnként katartikus élmény is lehet.
Ványa bácsi (Sipos Imre; Váci Dunakanyar Színház–Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház)
