LÚZER RÁDIÓ, BUDAPEST! INTERJÚ SLAMBUCÉKKAL! A szerepben Bágyi Márton és Jiling Ottó.
Slambucaink Dunaújvárosban tanulnak. A Dunaújváros SZC Bánki Donát Gimnázium és Szakgimnázium tanulója Jiling Ottó és a Dunaújvárosi SZC Dunaferr Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája tanulója Bágyi Márton.
Márton 1998-as, Ottó 2001-es születésű. A velük készített interjúkban arra voltunk kíváncsiak, mennyire nehéz összehangolniuk tanulmányaikat a színházzal, illetve, hogy hogyan élik meg a színházat ilyen fiatalon.
Jiling Ottó
Bágyi Márton
Milyen érzés, hogy színházunkban már több előadásban is szerepeltél, és ismét Rád esett a válaszát?
J.O.
Nagyon jóérzéssel tölt el, hogy elismerik a munkámat, szorgalmamat észreveszik és jutalmazzák. Szeretnék ezzel foglalkozni, és így, hogy egyre több darabban kapok egyre nagyobb szerepet, elismerést és városi ismertséget kaphatok, a rengeteg tapasztalat mellett.
B.M.
Azt hiszem, pont jó időben jöttek a színdarabok ezekkel a szerepekkel. Nagyon örültem, és sokat gazdagodtam miközben éltem ezekkel a szuper lehetőségekkel.
Nem furcsa, hogy osztoznod kell a szerepen?
J.O.
Egy musicalben jobb, ha van váltótársa az embernek, egy betegséggel vagy torokfájással nehezen lehetne megcsinálni az előadást. Nem mellesleg, a váltótársam egy nagyon jó barátom, akivel nagyon jó mindig mindenhol dolgozni. Együtt dolgozom vele például kórusban is. Örülök, hogy vele játszhatok.
B.M.
Nem furcsa, mivel így osztozok a terhen, plusz egy helyről, személytől kapom az információt, amiből tudok meríteni. Talán még inspirálóbb is így, mintha egyedül játszanék, hiszen közösen tudjuk megoldani a szereppel felmerülő kérdéseket, problémákat.
Mennyire nehéz iskola és egyéb elfoglaltságok mellett időt szakítani a színházra? Nem nehéz behozni az elmaradásokat?
J.O.
Nem a színházra szakítok időt, hanem a színház az első, és az mellett sorolok be más elfoglaltságokat (kórus, zenekar, barátnő, család…) Néha sajnos így az iskola is háttérbe szorul. Igyekszem pótolni minden lemaradásomat, de a szerepem az első és amint az adott szövegrész, és az adott zeneszám megvan tanulva, utána jöhet a kötelesség, amire a minimális alvásra szánt órákból fordítók időt.
B.M.
Nem tudom felmérni, mennyire lesz nehéz számot adni az eljövendő érettségin, az elmaradásaim igen súlyosak, de azt hiszem, hogy amivel iskola helyett töltöm az időt, az pont annyi tapasztalatot, tudást ad mint amit ott szerezhetnék. Emellett azt a kevés időt, ami így marad nekem, nem túl nehéz beosztani, ekkor próbálok mindent megoldani.
Hogy érzed magad a szerepben? Mennyire tudod átadni magad a szerepnek?
J.O.
Slambuc egy nagyon érzékeny, jó lelkű srác, aki egy olyan burokban él, ami akadályozza a saját maga személyiségét. Túlzottan a látszattal foglalkozik, olyan embernek akar tűnni, aki nagyon menő. A történet alatt a jellemfejlődése megmutatja, hogy milyen nagy szíve van, és azt is, hogy az érzelmek sokkal jobban dominálnak. Én is ezt gondolom magamról, sokszor szeretném befolyásolni az emberek véleményét, hogy mennyire király vagyok, mi mindent elérek és csinálok. Mikor először találkozik velem egy ember azt hiszi komoly, goromba vagyok. De amint beszélgetünk, rájön, hogy nagy dumás, csupa pozitív és barátságos ember. Így megtaláltam ezt a közös kapcsot a karakteremmel.
B.M.
Kezdőként nehéz átlátni, nehéz átélni egy adott szerepet, egy adott darabot, de a próbàk folyamán, a rendezői instrukciók által és a segítségekkel, amiket színésztársaimtól kapok, kellően át tudom érezni a szerepet. Korban passzolunk a karakteremmel, így tudom, hogy miért viselkedik úgy, ahogy, ez is nagyban segít a szerep eljátszásakor.
Fotó: Ónodi Zoltán.
Interjú: Nemes Orsolya.